„A nő szívét ki ismeri?” ……………természetesen a férfi. Mondják ők, de csak szeretnék! Mi, hölgyek úgy vagyunk megteremtve, hogy az Úr – titkos recept alapján – utánozhatatlanná varázsolt bennünket. Mindenhol ott vagyunk, s pótolhatatlanok is vagyunk. Egyben azonban nem! Ha köszöntenek bennünket. Ma ebben volt részünk nagy – nagy szeretetben. Szépkorú férfiaink kitettek magukért. Kifordítottak, befordítottak bennünket. Voltunk nők, feleségek, életet adó anyák, szeretők, háziasszonyok. S ők, a teremtés koronái, verseltek, énekeltek, köszöntőt mondtak. Hiába, ők a mieink! Hogyan is mondják manapság, bár nem szeretem ezt a szóhasználatot. Cukik voltak! A város vezetői is megtiszteltek bennünket. Gyönyörű tavaszi virágok erdejében kaptuk a kedves gondolatot. A nő olyan tiszteletre méltó, hogy mindennap megérdemli a figyelmet. KÖSZÖNJÜK! Ma a nagy ők kényeztettek bennünket finom pogácsával és sütivel. Olyan jó volt hátra dőlni a semmit tevésben!